Nem tudom, mi van velem. Töretlen optimizmusom kezd repedezni. Küldenék én durmiport az Ördögnek, de hova?
Hogy mi ez a cseppet sem technikai felvezetés? Rombolok. Tegnap még csak-csak. Első körben készítettem egy html oldalt, szépen beléágyaztam egy .flv-t. Kipróbáltam, gyönyörűen futott a videó. (Off: jár a lányom. Jár? Szalad. Nem is rossz két hét gyakorlás után :) ) Felmásoltam a tárhelyre, html-t, flv-t. Böngészőben a videó helyén szép fehér téglalap. Erre persze ellenőriztem, hogy minden a helyén van-e, útvonalak jók-e + biztos, ami biztos, minden fájlocskát felmásoltam, ami csak köszönő viszonyban lehetett az eredménnyel. És nem.
"No, a betyár!" - gondoltam. Nosza, saját gépen az egész fájltársaságot átpakoltam egy másik lemezre - két merevlemez van a gépemen -, indítás, örvendezés - rég láttam járni a gyereket -, majd nagy levegő, s ismételt ftp a tárhelyre, hátha útközben történt valami. Jelentem nem történt, csak az Ördög, ugye, ügyeletben.
Széllel szemben, nem kísérletezünk, majd később, ha jön az ihlet, gondoltam és áttértem a nap valódi feladatára, hogy az ADSL előfizetésemhez tartozó kis tárhelyemen egy mappát .htaccessel jelszó védetté tegyek.
A végeredményt mondom csak, mert drága az időd. A mappa hozzáférhetetlenné lett téve a web irányából. Legalábbis hackerovis korig. Oda aztán be nem kémlel senki. Én sem. Nem írom le hány munkaórám van benne. (Mielőtt minden szakszavam megkérdőjeleződik előtted e sorokat olvasva: a másik tárhelyemre gond nélkül feltettem, és működik.)
Miközben próbálkoztam, a következőket kellett latba vetnem: alapvető PhP ismeretek, FTP parancsok felelevenítése az ókori Internetes korszakomból, mert a végén már DOS parancsablakban múlattam a hajnalt. Én sem aludtam, nemcsak az Ördög. Meg az ügyfélszolgálat sem, ahonnét a második levelemre végre azt a választ adták, amire rákérdeztem, nem egészen mást. Megjegyzem: remek lelkendező barokk körmondataik vannak a levélsablonjaikban.
Ma egy napra elzárták a vizet. Nem gond, legalább ma nem kell mosni :) De hallgassunk egy kis oktatóanyagot! Egyik kezemben a CD tok, másikban az egyéves, akinek épp anyahiánya volt. Kipattintom a CD-t, gyanúsan nagyot szólt. Hínye. Ennek nem lesz jó a szupergyors mindentragasztóm, amivel a kisutókat szerelem. Kettérepedt. Szétől középig. Nyelés. Jó nagy. Ha bevallom, hogy erősködtem itt félkézzel, talán kicserélik/becserélik.
De most jön a java! Nem Java, a szaftosa. Másik CD-t kiveszem a tokból, beteszem a lejátszóba, indítom, hallgatom. Öt perc után rájöttem, nekem ehhez most nincs figyelmem, majd este inkább. Stop. Lemeztálca ki. ÜRES.
Nem, nem hiszek az UFO-kban, és bár vallom, hogy a lakásunkban van egy fekete lyuk, amely rendszeresen tárgyakat nyel el, fél pár zoknikat, igazolványokat, színházjegyet, de olyan még nem fordult elő, hogy a CD lejátszó tálcájáról elszippantotta volna a lemezt!
Kárfelmértem. Amikor a tálca kicsúszott, a lemez becsúszott. Már sajnálom, hogy nem csináltam oktatóvideót Egy kés és más semmi címmel, de végül egy IKEA-s műanyag késsel, némi türelemmel és elszántsággal sikerült rácsúsztatni a lemezt a bezáródó tálcára, majd újabb tálcanyitáskor kiemelni a kissé megkarcolódott példányt.
Egyet még csak benyelnek tán garanciába, de kettőt? Ráadásul ki kellene találnom valami hihetőbbet, mert az imént vázolt igazságot a kutya se fogja elhinni nekem.
Még nincs öt óra! Ma tartjuk elnapolt évfordulómat. Merjek ezek után gyertyát tenni a tortámra? Nem tud valaki futárpostát küldeni az Ördögnek? Kis pálinkás kenyeret. Szunyáljon már egyet, hadd ünnepeljünk vidáman!
