Ibsen darabját 1879-ben mutatták be, jövőre lesz 130 éve. Mi még mindig a XIX. századi realista nagyregények eszményítette, sorsát szelíden tűrő nőideálokat vázoljuk példaként? Ha egy kissé visszaemlékszünk, Nóra nem azért szedte a cuccát és hagyta el a biztosat a bizonytalanért, mert önmegvalósító törekvései voltak. Apja nevét hamisította egy váltóra, de nem azért, hogy magára költse a pénzt, férje egészségét óvta vele. (Akit a sztori bővebben érdekel és kihagyta a középiskolában/-t, javaslom egy közkönyvtár felkeresét.)
Önmegvalósítás? A szónak lassan fokhagymaszaga lesz a gyakor[lat]i gonoszűzéstől. Nem vagyok szóboncnok, most mégis szétszabdalnám kicsit. (Csodálatosan kifejező, izgalmas a nyelvünk, örülök, hogy ez az anyanyelvem.) Az önmegvalósítás nem több, nem kevesebb, mint hogy azt, ami vagyok, a valómat nem rejtegetem, hanem láthatóvá teszem. Val[l]ó magam felvállalása.
Aggatunk serényen címkéket arra, aki felvállalja az élet-felelősséget nő létére, és azokra is, akik férfi létükre melléjük állnak. (Miközben kissé széjjelnézve a világban tapasztalható, hogy a felelősség az a Másé, mindegy milyen nemű játékostársunk életét nézzük közelebbről.) Vérmérséklet és műveltség kérdése, ki milyet választ, mármint öntapadós billogot. De...
Hogy milyen célokkal kezd vállalkozásba egy húszéves gyermektelen nő, nem tudom, mert már rég nem vagyok húszéves, és három kívánt, tervezett, várt gyerekem van. De azt pontosan tudom, hogy miért teszi egy harminc körüli többgyerekes. Nem azért, mert unja a babapartykat (ha szervezett ilyet egyáltalán), hanem mert:
- szeretne a családi kassza mérlegén segíteni, mert semmi kedve özvegyen nyomorogni ötvenévesen, miután az addig értük güriző apukát elvitte a szíve
- mivel nagymamát nem tudott szülni, bébipásztorokhoz meg se pénze, se meggyőzetése nincs, a szervezett nyári táborokat (tetszik emlékezni? napközistábor) már gyerekként is utálta
- ha kimondja a bűvös varázsszámot: 3 (2?, 1?), leendő munkáltatói gratulálnak, aztán mást vesznek fel a munkakörre
- akinek van kedve, folytathatja a sort ...
Nézzük meg talán azt is, hogy mit mondanak vállalkozásuk beindításáról azok a már sikeres urak, akik egykor szintén kezdők voltak!
Mennyi napi munkaórát is dolgoztak vállalkozásuk felépítésén? Tizenkettőt-tizenhatot? Ahogy az Ida említette hölgy a konyhapénzből spórolta el a tréning árát, úgy ezek a hölgyek az alvásidejükből spórolják el a vállalkozásépítésre fordítható időt. Meglepően termelékenyeknek kell lenniük, ha napi két-négyórás intenzív munkával működőképes rendszereket hoznak létre. Itt színezi a képet az a büszkeség, amit a férjük érez, hogy jól választott. (A megerősítés-vágy megléte önmagában még nem utal önbizalomhiányra, társadalmi igény, a csoporthoz tartozást erősíti, könyvtárnyi irodalma van.)
Hallott valaki arról, hogy egy férj kérte a felesége engedélyét ahhoz, hogy vállalkozásba fogjon? És arról, hogy egy nő végül azért nem fogott vállalkozásba, mert a férje ha nem is megtiltotta, de nagyon hangzatos érvekkel lebeszélte? Miközben a nők évszázadok óta végeznek gazdasági tevékenységet.
Spéder Zsolt szociológus írja: „...a háztartásgazdaságot a család megélhetését biztosító intézménynek tekintjük. Alapvető funkciója, hogy a rendelkezésre álló szűkös erőforrásokat (a családban élők munkaerejét, jövedelmeit, a család és tagjainak kapcsolati tőkéjét, a földet és más reálvagyontárgyakat stb.) úgy szervezze (velük úgy gazdálkodjon), hogy a család mindennapos és hosszú távú (generációkon is túlnyúló) megélhetését biztosítsa. Ennek keretében
-- felosztja a család és tagjainak munkaerejét a munkavállalás, informális munkavégzés, a háztartásgazdaság, a rokoni segítségnyújtás és más munkaszférák között;
-- a lehetőségekhez mérten igénybe veszi a különböző jövedelemforrásokat, így a munkajövedelmeket, jóléti transzfereket, tőkejövedelmeket, rokoni és más kapcsolathálózati transzfereket;
-- meghatározza a pénzkezelés módját (ki miről dönt a családban stb.), felosztja a jövedelmeket megtakarítás és fogyasztás között, megtakarítási és befektetési döntéseket hoz;
-- kialakítja a család fogyasztási stratégiáját, ezen belül a magán-, köz- és saját fogyasztás arányait, piaci vásárlásaihoz keresési, takarékossági eljárásokat dolgoz ki;
vagyis szervezi és "kivitelezi" a család megélhetését. ” (Forrás: Ökotáj – 7/8.sz. (1994. tavasz/nyár --- Olvasásra ajánlom a teljes tanulmányt.)
Szívesen hallanék arról, hogy ki milyen körülmények, munkakörülmények között építette/építi nőként vállalkozását.
Uui.: "Aki jó feleséget talált, kincset talált, és elnyerte az Úr jóakaratát ... az Úrtól van az okos feleség" (Péld.18:22; 19:14).
Előzményposzt: A gazdagsághoz vezető út
